Felhívás a férfiaknak

Régen egyszerű katonáknak neveltek minket. Érzelemmentes sorkatonáknak, akik ütnek, vágnak, lőnek. Parancsra.

Aztán rájöttek, hogy a háborút nem lehet eladni többé. Az embereknek elege lett a borzalmakból, elege lett a halálból.

Úgyhogy átneveltek minket munkásokká. És most ne csak a fizikai munkásokra gondoljunk. Mindegy, hogy egy számítógép mellett ülsz vagy egy termelőgép mellett állsz, a lényeg, hogy napról napra csinálod ugyanazt a munkát, miközben termeled másoknak a pénzt.

És nyilván nem tanítottak meg az érzelmeinket kezelni, mert az érzelmek erősek. Aki érez, akiben harag van, az változtatni akar. Úgyhogy elhitették velünk, hogy nem szabad mérgesnek lennünk. Elhitették velünk, hogy nem szabad sírnunk, hogy nem szabad kimutatni az érzéseinket. Irányítható masinákká tettek minket is, csak egy átkozott sor lettünk a többi költség között az Excel-táblázatban. És igyekeztek ezt a sort minél egyszerűbbé és olcsóbbá tenni.

Kritikus gondolkodás? Csapatmunka? Kreativitás? Kinek kellenek ezek a skillek? A vezetőknek, nem a munkásoknak – és most mindegy, hogy egy olajos szerszám van a kezedben vagy egy billentyűzet! El kell végezni a munkát, amit valaki kijelölt, amit valaki ellenőrizni fog, és amiért valaki learatja a babérokat.

Az egyszerű munkásnak nincs szüksége skillekre. Csak annyi időt érdemes a tanításába fektetni, amennyi ahhoz kell, hogy elfogadhatóan és gyorsan elvégezze a munkáját.

Nekünk kell felállnunk, és meg kell találni magunkban az erőt ahhoz, hogy a saját életünk törzsfőnökei legyünk!

Nekünk kell tanítani magunkat, nekünk kell visszatalálni az érzéseinkhez, mert ott van az igazi erő.

Mindegy, hogy a családodról, a kutyáidról, a barátaidról vagy a cégedről beszélünk. Meg kell tanulnunk vezetőknek lenni. És ráadásul spirituális vezetőkre van szükségünk.

Mit értek spirituális vezető alatt?

Hogy amikor meglátsz egy szép fát, akkor ne arra gondolj, hogy mennyi pénzt lehetne belőle csinálni, hanem az életet is lásd benne. Hogy ez a fa mennyi állatnak ad otthont, megfogja a talajeróziót, árnyékot biztosít, növeli a diverzitást az erdőben, és csak egyszerűen baromi jó érzés a közelében lenni. Csak megfogni és érezni a közelségét akkora öröm, mint kapni érte pár ezer forintot.

Mert aki érez, azt nehéz rávenni arra, hogy baromságokat csináljon. Hogy elcserélje az életet pénzre.

Gondolj bele azokba a katonákba, akik most a fronton harcolnak. Hogyan tudnának rávenni téged arra, hogy elmenj az otthonodtól több száz kilométerre, és más embereket mészárolj le? Ezek az emberek pénzért csinálják ezt. Egy olyan valóságból – egy mások által megteremtett, hazugságokon alapuló valóságból – jönnek, ahol egyszerűen ez az egyetlen lehetséges megoldásuk. Számukra teljesen ésszerű, hogy feláldoznak az életükből pár évet, akár az egész életüket azért, hogy utána a szüleiknek, gyerekeiknek vagy szeretteiknek nagyon jó legyen. Mert elhitették velük, hogy egyedül gyengék, hogy kilátástalan helyre születtek, hogy máshogy nem juthatnak előre.

Akarjuk mi ezt, hogy ilyen helyet alkossanak nekünk? Vagy végre felállunk , és megteremtjük magunknak a saját valóságunkat?

Ha a nagy világban változásokat akarunk elérni, azt magunkban, a közvetlen környezetünkben tudjuk elindítani. Ha azt akarod, hogy változzon meg valaki, változtass meg magadban valamit, ennyit tehetsz a világért.

Ismerd meg a saját érzéseidet , ismerd meg a múltadat, áss le a mélyére, és hozd vissza onnan az igazi erődet, amitől a saját törzsfőnököd leszel. Mert mindannyian harcosoknak születtünk, mindannyiunkban benne van a teremtés ereje, hiszen férfiak vagyunk.

És nem kell ezt túlragozni, nem kell úgy öltözködnöd, úgy viselkedned, mint egy férfi. Van egy jó hírem: már most is férfi vagy! Nézz bele a tükörbe otthon meztelenül, és rájössz, hogy most is férfi vagy. Lehet, hogy dagadt, lehet, hogy hosszú hajú, lehet, hogy nincs dús szakállad, de nézz bele a tükörbe, és látni fogod, hogy férfi vagy, csak el kell fogadnod magad.

A következő lépés, hogy össze kell fognunk. Bármit csinálunk együtt, az eredmény hatványozódni fog. Gyere el, ismerjük meg egymást, beszéljünk az érzéseinkről, tanuljunk egymás történeteiből, érezzük jól magunkat, kapcsolódjunk a természethez és a férfiasságunkhoz. Együtt, hogy utána hazavihessük a családunknak a saját hatalmunkat, a saját erőnket, mert ők is vágynak erre, ők is tudják, hogy valami most nincs rendben.

Mert eljön az idő, amikor majd cselekednünk kell, eljön az idő, amikor megteremtjük a lehetőségét a változásnak, eljön az idő, amikor végre tehetünk valamit.

De addigra készen kell állnunk. Mert csak erős szívvel , ha már leküzdöttük a félelmeinket az elutasítástól, a magánytól, ha már van egy biztos kapcsolatunk magunkkal, amiért érdemes megharcolni, akkor fogunk végre tenni valamit.

És most nem arról beszélek, hogy fegyvert fogjunk. Még az is lehet. Őszintén szólva, még nem látom, hogy fogjuk ezt a csatát megnyerni. De egy dolgot tudok:

Nem az ő szabályaik szerint kell majd játszanunk. Mert az általuk megteremtett valóságban, az ő szabályaik szerint csak veszíthetünk.

Még nem tartunk ott, még nem látjuk a hosszú út végét, de az első lépések már most kirajzolódtak. Egyelőre össze kell állnunk, megvilágosodott, erős, kihívásokra kész férfiaknak, és segítenünk kell a testvéreinknek, hogy ők is eljussanak idáig. És innen majd együtt megyünk tovább.

Vannak, akik félnek ettől, akik szerint veszélyes, amit csinálunk. Helyes. Egy csapat férfi, akinek helyén van a szíve, baromi veszélyes is tud lenni.

2023.10.23. Wellington, Új-Zéland