A mágikus tabletta

Mindannyian a boldogságot keressük, de mi is a boldogság? Szabadság, öröm, szeretet, egészség.

Minden reklám erről szól, minden termék ezt próbálja megadni nekünk, vagy legalábbis a marketingesek arról győzködnek minket, hogy ezeket megkaphatjuk különböző külső forrásokból.

Ha beveszed ezt vagy azt a tablettát, ha beleülsz ebbe az autóba, ha ezt a márkát fogod hordani, akkor…

És mi próbáljuk ezekben az eszközökben, vegyületekben megtalálni ezeket az értékeket. És minél többször belekerülünk ebbe a csapdába, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy majd a következő mágikus tabletta vagy esemény boldoggá tesz minket.

Talán majd az előléptetés. Vagy a házasság, vagy a hőn áhított ház elhozza a boldogságot.

Igazából mindegyik fenti pozitív érzést megtaláljuk magunkban.

Minden alkalommal megvan a szabadságunk, hogy úgy reagáljunk a dolgokra, ahogyan mi akarunk. Minden egyes pillanatban ott van az öröm, hogy még élünk és nem haltunk meg. Minden egyes pillanatban ott van a szeretet magunk és az univerzum felé. És minden egyes pillanatban tehetünk az egészségünkért, amikor békét teremtünk a belsőnkben, és hagyjuk, hogy a testünk regenerálódjon.

Mi tehát a mágikus tabletta, amit a meditáció ígér?

Meditálj minden nap fél órát napkeltekor és fél órát napnyugtakor. Ennyit kell tenned a boldogsághoz.

Mennyi ideig kell ezt a tablettát szedned? Ezt nehéz megmondani. Amint megszületik benned ez az elhatározás, már érezni fogod, hogy a tudatalattid a gyógyulás útjára lép.

Én 2018-ban kezdtem el a meditációval foglalkozni, miután anyukám meghalt. Akkoriban 6 projekten dolgoztam egyszerre, és 30-40 telefonhívást intéztem el egy nap alatt. A naptáram annyira tele volt, hogy kis túlzással azt is előre be kellett terveznem, hogy mikor tudok elmenni napközben a WC-re.

Mondanom sem kell, hogy nem tudtam meditálni az elején, de türelmes voltam magammal.

Tudtam, hogy minél inkább akarok meditálni, annál hamarabb sikerülni fog. Hónapok teltek el azzal, hogy megteremtettem egyáltalán a lehetőségét annak, hogy meditálni tudjak. Ki kellett iktatnom az életemből egy csomó rossz szokást ahhoz, hogy le tudjak ülni naponta 20 percet azért, hogy magammal foglalkozzam.

Ezután a következő lépés az volt, hogy a meditáció alatt ki kellett pörgetnem azt a rengeteg eseményt, amik napközben történtek velem. Fel kellett dolgoznom a több tucat találkozást, a különböző projektjeim helyzetét fel kellett mérnem. Át kellett gondolnom, az emberek milyen hazugságokkal tömték a fejemet aznap - akarva vagy akaratlanul a legtöbb ember össze-vissza beszél, mert csak annyira tudsz másokkal őszinte lenni, amennyire őszinte vagy magaddal.

Ekkor jöttem rá, hogy egyszerűen túl sok emberrel találkozom, túl sok minden történik velem, úgyhogy szépen lassan eliminálnom kellett a találkozók, projektek és programok egy részét.

Na gondoltam, most már mindjárt jógi leszek, már le tudok ülni, már nem történik velem annyi minden, de ekkor jött a következő lépés: a fáradtság.

Hetekig, ahányszor leültem meditálni, mindig elaludtam. Próbáltam ülve meditálni, sétálva meditálni, de akárhányszor befelé fordultam, csak fáradtságot találtam. De nem csüggedtem, bíztam a folyamatban, úgyhogy pihentem és pihentem. Rájöttem, hogy annyira elfáradtam abban, hogy évekig más embereknek éltem, más emberek álmait hajtottam, hogy rengeteg pihenésre volt szükségem, úgyhogy pihentem, és aludtam, és volt, hogy napokig ki sem keltem az ágyból.

Máskor a hátam, a lábam fájt, és emiatt nem tudtam egyenesen ülni, úgyhogy jógáztam, nyújtottam, elmentem gyógytornára.

Nagy nehezen, hónapok, évek alatt jutottam el oda, hogy már képes voltam magamra minőségi időt szánni. Már a programok sem voltak annyira sokak, hogy teljesen elfoglalták a meditálásra szánt időt, és végre a testem is kész volt arra, hogy ott legyek, és most már akár órákig is tudtam egy helyben ülni és csak befelé figyelni.

Ekkor jött a következő lépés, még mélyebbre menni és feltárni az érzéseimet.

Ezt hívja nagyon sok kultúra árnyékfeltárásnak, árnyékmunkának, megküzdeni a saját démonjaiddal, stb. Ugyanis amint elindultam befelé a saját világomba, traumákat, elfojtott dühöt, szomorúságot találtam. Ezeket az érzéseket egyesével fel kellett tépni. Mint amikor egy friss sebbe beleragad a kötszer, és a kötszerrel fel kell tépned a sebet újra. És újra vérezni fogsz, és fájni fog, de ezúttal a seb rendesen begyógyulhat.

Valójában a dolgok nem ennyire lineárisan történtek. Sokszor voltam magaslatokban a meditáció során, értem el olyan szinteket, ahol percek alatt tudtam le hónapok munkáját. Máskor - legalábbis én így éltem meg - egy-két nap alatt meggyógyítottam magam durva torokgyulladásokból, hoztam vissza egy gyors meditációval a lábamat egy csúnya ficamból. Máskor mélyen voltam, az élet olyan helyzetekbe sodort, ahol újra meg tudtam élni korábbi sérüléseimet, és az élet helyzetet adott arra, hogy ezeket a traumákat ezúttal máshogy kezeljem.

Mindennek megvan a maga ideje, és valóban, vannak időpontok, amelyek különböző belső munkákhoz adnak segítséget.

Ha figyelsz, te is észreveszed majd, hogy vannak időszakok, amikor minden pár összeveszik, mindenki elválik, máskor mindenki újra összejön, stb. Megint máskor mindenki a munkájával van elfoglalva, több barátod felmond, munkát váltanak, vagy csak összevesznek a főnökükkel, hogy jobb munkakörülményeket vagy magasabb fizetést harcoljanak ki maguknak.

Érdemes ezeket a hullámokat megülni, de máskor meg pont az a tanulás, hogy ne várj másokra, hanem cselekedj azonnal.

Hogyan lehet akkor mégis tudni, mikor mi a helyes döntés?

Azzal, hogy senki másra nem figyelsz, csak magadra. Hogyan tudsz magadra figyelni? Úgy, hogy minden napfelkeltekor és napnyugtakor meditálsz fél órát. Hogyan tudsz meditálni? Úgy, hogy megteremted magadnak az időt és a lehetőségét annak, hogy befelé fordulj.

A lényeg, hogy boldogok legyünk, és hogy megtaláljuk magunkban ezeket az érzéseket.

Szeretet, öröm, béke – ezek az érzések eredendően bennünk vannak, ha elég mélyre megyünk, ha kiássuk a sok szemetet és mocskos sarat, akkor ott van az arany bennünk. És megtanuljuk ezeket az érzéseket előhívni és magunkban tartani. És onnan minden meg fog változni.

2023.06.20 People's Café, Wellington, Új-Zéland