Apukám a Nagy

Szeretem apukámat, olyan kitartó volt és kedves. Imádott sörözni, moziba járni és utazni. Nagyon hiányzik és nagyon szeretem, már 6 éve halott.

Apukám az isten, a gondolatok, az ész, a memória és az intelligencia fellegvára volt.

Amit egyszer megtanult, azt tudta. Még 60 évesen is beszélt oroszul, pedig csak pár évig tanulta az általános iskolában. Leföldelt volt, de még mennyire földelt, és majdnem mindig nyugodt.

De volt benne, pislákolt benne mélyen egy hatalmas tűz, a sok sár és víz alatt. Akár a föld magjában 1000 fokon égett benne a láva, és mint egy nap fúziója, égett benne az élet.

Elvetett magok vagyunk mi mind.

Nem sokat szólt apukám, de utaztunk. Nem sok mindent csináltunk együtt, de elmentünk néha moziba. Ittunk néha egy sört.

És annyi tagadás, és támadás és kerülgetés után. Mit is csinálok én? Zsolti a sörfőző, Zsolti, aki a sörfőzésről készít videókat. Zsolti, aki Új-Zélandon kalandozik.

Igazából növekszem, azt érzem, hogy óriási növekedésben vagyok. Fizikailag és más szinteken is. Tele vagyok energiával, olyan vagyok, mint a megtestesült tavasz. Amikor a hirtelen eső és jó idő felébreszti a növényeket, és a magok hirtelen növekedésnek indulnak. Török fel a földből az ég felé, még nem is tudom, milyen ott, még sosem láttam, csak a gyümölcs belsejében növekedtem és vártam ezt a pillanatot. De érzem minden egyes sejtemben, hogy merre van az ég, és tudom, ha odaérek, akkor csodálatos lesz ott, és csak csinálom a dolgomat, megvetem a gyökereimet a puha, sáros talajban, mélyre fúrom őket az életet adó anyához közel, és közben csak nyúlok, nyúlok felfelé.

És mindezt a legnagyobb szeretetben és odaadásban teszem, mert ezt most végre magam miatt teszem. Én akarok felnyúlni az égbe, oda, ahol mindig is tudtam, hogy tartozni akarok, és igenis tudatában voltam annak, hogy mi jár nekem, és mi az, amit nekem szánt az ég, és addig fogok menni, amíg el nem érem.

2023.02.05. Blue Lagoon, Indonézia